reggel.
ez lenne a kihagyható pillanat. ébred a test, nyílik a szem, és ismét el kell fogadnom, hogy még mindig itt, így, a régi szabályok szerint.
ezért reggelizek, indulok, három interjú lesz ma is. ember vagyok, munkahelyet kell társítanom magamhoz - vagy hivatást -, mozgásban
kell tartani a pénzt, sok értéktelen dolgot.

és délután újra megtalál az Üresség érzése. nem szokatlan, nem ismeretlen - de még nem gyakori vendég.
eltűnik belőlem Minden. az esti meditációk alatt hagyom a gondolatokat szabadon áramlani, vagy elengedem őket, és Csend vesz körül...
... de ez más.
több.
leírhatatlan.

kiléptem a moziból, megszületett az élményt halvány másolatként őrző Haiku, és sétáltam. gondolatok, érzések nélkül az éjszakában.
képeket láttam, és nem fűztem hozzájuk semmit, történt minden, ahogy történnie kell: tükör voltam.
a következő pillanat vízcsepp formájában vált jelenné. arcomat az égnek fordítottam, és egyre jobban mosolyogtam.

én voltam az eső.